Futni születtünk
A könyv magyar változatát Kiss Andrástól kaptam születésnapi ajándékba. Az A38 hajón tartott partira nem tudtak feleségével eljönni, mert hétköznap, munka után már nem értek volna fel a fővárosba Pécs mellől időben, de az ötvenedik után pár héttel András meglátogatott minket Kulcson. A Futni születtünk és a Fák titkos élete című könyvek mellett kaptunk tőle egy cédrust, melyet később a kert közepére ültettünk, hogy annak éke legyen.
András kamaszkorom egyik hőse, aki a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Kenderesen készítette a Metal Sides fanzint, és ő adott lehetőséget először, hogy írásaim megjelenjenek. A szenvedélyes zenei szakíróból aztán szociális munkás lett, ilyen szakirányú diplomát szerzett, és hosszú évek szakmai tapasztalatával a háta mögött a Kovácsszénáján található Mérföldkő rehab vezetőjeként dolgozik. Ebben a minőségében tovább nőtt a szememben, igazi példaképpé vált számomra, akinek a függőkért végzett áldozatos munkája felbecsülhetetlen érték.
2019-ben meglátogattam Kovácsszénáján, hogy interjút készítsek vele a fanzinkészítés hőskoráról, és az alkohol démonnal küzdőkért, és családjaikért végzett munkájáról. Amikor a beszélgetés végén a szabadidős tevékenységeiről kérdeztem, mellékesen megjegyezte, hogy ultramaratonokat fut. Találkozásunkkor a legjobb teljesítménye 132 kilométer volt 20 órán belül. Óriási hatással volt rám, ahogy erről mesélt, és továbblendített azon a rögös úton, melyen már elindultam, de sikerélmények és inspiráció hiányában döcögve haladtam. András óriási hatással volt rám. Életemben már harmadik alkalommal, ráadásul az élet három teljesen különböző területén. Igazi reneszánsz ember.
A nagyinterjú óta minden nap sétálok legalább 8000 lépést. 1109 napja. Volt egy időszak, amikor napi szinten futottam is. Egy óra alatt tíz kilométer könnyedén ment, de – feltehetően a túlsúlyom miatt – folyamatosan fájtak a lábaim, ezért maradtak az egyre hosszabb séták, alkalomszerű futásokkal.
Amikor a kulcsi látogatás végén Andrást kikísértük a kocsijához, még egyszer megköszöntem neki az ajándékokat, és megemlítettem neki, hogy még aznap megrendelem a könyveket angolul. Úgy tűnt meglepődött, rosszul esik neki a dolog, így gyorsan elmagyaráztam neki, hogy nem derogál magyarul olvasni, csak az angol változat olvasásával nem csak új élményt kapok, hanem fejlesztem a nyelvtudásomat is. Duplán jól használom az időmet. Ő pedig az írókkal tett különösen jót, mert plusz 1-1 kötetük is gazdára talált.
Mindig sokkal több könyv tornyosul az éjjeli szekrényemen, mint amit el tudok olvasni, mert a folyamatos kutatómunka miatt folyamatosan rendelem az újabb és újabb vagy régebbinél régebbi antikvár köteteket. Így egyszerre több könyvet is olvasok, és jelzésértékű, hogy melyik szippant be magába, hogy végigolvassam. A 2022 karácsonyi mezőnyből a Born To Run ugrott meg. Christoper McDougall olyan élvezetes stílusban invitál, hogy csatlakozzunk hozzá a Mexikóban élő tarahumara indiánok titkát felfedező útjára, hogy egyetlen kiváló írásmű sem tudta elterelni a figyelmemet azóta, pedig volt sok kiváló jelentkező, ráadásul a következő olvasmánycélomat is kijelölte. A könyv közepe felé, amikor már lankadni kezdett az érdeklődésem, felbukkant két szörfösből legendás ultramaratonistává avanzsált hős: Jenn és Billy, akik története önmagában is új lendületet adott a könyvnek, ráadásul a motivációik között a beat költészet is szerepelt. Két oldalon olyan elementáris erővel mesélnek ezekről a hatásokról, ami megadta a kezdőlökést egy komoly kutatómunka megkezdéséhez.
A lebilincselő történet és a szuperhősnek tűnő szereplők mellett különleges erénye a Born To Runnak, hogy óriási hatással van a fogékony olvasóra. A harmadik évfordulómon olyan hosszú sétára indultam, amilyenre még nem vállalkoztam korábban, és elkezdtem tervezni az egyre hosszabb túrákat. A futás fiziológiájáról szóló rész pedig olyan praktikus tanácsokkal látott el, ami gyökeresen megváltoztatta a futáshoz fűződő viszonyomat. Azonnal kipróbáltam az olvasottakat gyakorlatban, és a reveláció erejével hatott rám a tapasztalás.
A helyes táplálkozásnak szentelt oldalak hasonló hatással voltak rám. A karácsony másnapján tett 100 kilogrammról 80 kilóra fogyásra tett fogadalmam teljesítésében nagy segítségemre van a könyv, azóta is sok gondolata visszhangzik a fejemben. A kedvencem egy indián bölcselet. „Táplálkozz úgy, mint egy szegény ember!”
A kötet vége felé érkezik egy egészen lélegzetelállító, három szakterület kutatásait egyesítő tudományos eszmefuttatás a Futó Emberről. Arról, hogy miért mi maradtunk életben. Ez a fejezet felvetett bennem egy csomó kérdést. Mi motiválja korunk emberét? Mi most (!) a túlélés záloga? Merre fejlődik korunk embere? Vannak-e már most elkülöníthető alfajok, típusok, melyek egyedfejlődése eltér a másikétól?
A könyv és a tarahumarák utáni hajsza azonban nem hagyott sok időt az elmélkedésre, mert egy thrillereket megszégyenítő végkifejletben csúcsosodik ki a mű. Újra beigazolódik számomra, hogy a valóság sokkal hihetetlenebb történeteket produkál, mint a fantázia. A Caballo Blanco által szervezett titkos ultramaraton verseny révén eljutunk a tarahumarák földjére, Mexikóba, a halálos veszélyeket rejtő Copper Canyons mélyére, és kopár csúcsaira.
Mint a futást, bármikor szívesen újrakezdem ezt a könyvet. Felszabadító.
2022.01.08. Budapest
Következik: Jack Kerouac – On the road / Úton
