Queensryche, a lehető legjobb

1989 őszén cserediák programban vettünk részt Hollandiában. 18 éves voltam. Akkor jártam először külföldön. Az lepett meg a legjobban, hogy a kertvárosban, ahol laktunk, nem voltak kerítések a házak körül. A srác, akinek a szülei vendégül láttak, szerette a rockzenét. Fel is másolta egy 90 perces kazettára a Guns ‘N’ Roses Appetite For Destruction albumát, és a Scorpions-tól a Savage Amusement-et. Az sem volt kérdés, hogy az amszterdami városnézés során engem a lemezboltok érdekeltek a legjobban, és megvettem a Rage For Order bakelit változatát. Egy lemezre volt elég költőpénzem. 

Abban az időben fogalmam sem volt arról, hogy mi szeretnék lenni. Imádtam olvasni. Sok száz könyvet kiolvastam addigra. Mesekönyvek, állatos könyvek, indiánregények, krimi, sci-fi. Tematikák időrendi sorrendben. A középiskolában már a kötelező olvasmányok folytatásait is megvettem magamnak kedvtelésből. Tamási Áron, Shakespeare. És fanatikusan szerettem a zenét. Deep Purple. Iron Maiden. Queensryche. A legmeghatározóbbak addig időrendi sorrendben. Arról álmodni sem mertem, hogy a zeneiparban fogok dolgozni, de még az sem fordult meg a fejemben, hogy írni fogok. Az iskolaújságban megjelent élménybeszámolómat is úgy írtam alá dacból, hogy “az önkéntesen kijelölt újságíró”.

Aztán jött ez a dal, és minden puzzle darab a helyére került.

“Gotta make the grade, no I won’t let go
To be the best man, the best man that I can”

Addig a pillanatig elsősorban a zenéért rajongtam. Bár szorgalmasan másoltam a kedvenceim dalszövegeit a kölcsönkapott lemezek borítóiról A4-es spirálfüzetekbe, de igazi kapaszkodót egyik sem jelentett. Az 1990. augusztus 20-án megjelent Empire album nyitódala viszont mindent a feje tetejére állított. Zeneileg messze nem a kedvenc Queensryche dalom, de a szövege miatt a Best I Can az életindulómmá vált. Ez a dal egy mantra. Imádság. Meghallgatása rituálé. Szeptemberben kezdtem az egyetemet, és minden vizsgám előtt, közvetlenül indulás előtt, már teljes harci díszben (fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő nélkül, mert azt valamiért utáltam), leültem és végighallgattam a dalt.

“I want to write for a magazine
I’m gonna be the best they’ve ever seen”

Az iskolaújságos kaland elültette a csíráját annak, hogy ne csak olvassam az általam rajongásig szeretett Metallica Hungaricát, hanem megpróbálkozzak valami hasonlóval. Így jelent meg egy-egy ismertetőm a Mötley Crüe – Dr. Feelgood és a Testament – Practice What You Preach albumairól a kenderesi Metal Sides fanzine-ben. 1990 januárjában megírtam első leveleimet külföldi zenekaroknak, és annyi demo anyag érkezett, amit nem tudtunk a fanzine-ek keretein belül feldolgozni, így írtam Laszlo Lenardnak, aki Cselőtei Lászlóval a MH megálmodója volt, hogy szívesen írnék ismertetőket feltörekvő új zenekarokról, ha van erre lehetőség náluk. 1990 szeptemberében jelent meg az első cikkem a Metal Hammer & Hungarica hasábjain. Aztán pedig nem volt megállás. Borítótervezés és cikkek a New Jersey-i The Observation Deck fanzine-nek. Ismertetők, interjúk francia (Rock Blast) és belga-holland (Fanfare) kiadványokba, majd bekerültem tudósítóként a brazil Rock Brigade csapatába.

“I want to be a busy man”

Sikerült elfoglalt emberré válnom. Talán túlságosan is. 1991 óta élek boldogságban a párommal. 2 gyermeket nevelünk, akiket imádok. Mindennapjainknak két helyszíne van. Egy lakás Budapesten, ahol a szorgalmi időszakban vagyunk, és egy birtok Kulcson, ahol a szabadidőnket töltjük. Mivel mindent magunk csinálunk, néha azt érzem, hogy a két ingatlan túl nagy terhet tesz ránk, ugyanakkor rengeteg örömet szerez mindkettő, és a biztos hátország erőt ad. Van 3 vállalkozásunk, hogy a számláinkat fizetni tudjuk. Ez is túlzásnak tűnhet, de így hozta az élet. Szépen működnek, és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Hat csodálatos művész munkáját próbáljuk minden területen segíteni a zeneműkiadástól, a hangfelvételkészítésen és a koncertszervezésen át a merchendise koordinálásáig. A megtermelt felesleget pedig visszaforgatjuk a produkciókba. Hangszereket veszünk, stúdiót építünk, hang és fénytechnikai eszközökbe beruházunk.

“I want to see a change in the future”

Hiszek a pozitív fejlődésben, ezért elindítottunk egy alapítványt Kulcson Kulcsdalok néven, mely révén szeretnénk létrehozni egy közösségi teret, melyet Hangtemplomnak hívok magamban, a környező települések lakóink, ahol zene és csend segíthet mindenkinek az elmélyülésben.

“This constant dream is on my mind
Chase the light I see ahead
Luminate the path I tread
I live to be the best I can”

Hálás vagyok Chris DeGarmo-nak, hogy megírta ezt a dalt. 30 éve merítek belőle erőt a mindennapokhoz, az álmaim megvalósításához.

(Chris DeGarmo portré: Csaba Mester)