400
400 napja minden nap megteszek legalább 8000 lépést. Nem a megtett 3229 kilométer a fontos, hanem az, hogy minden nap mozgok egy-màsfél óràt.
Nem a séta vagy kocogás a nehéz, hanem minden nap megoldani, hogy csalàd, és munka mellett magamra àldozzak egy-màsfél óràt. Ràvenni magamat, hogy minden nap, esőben, hóban, hajnalban vagy éppen éjfél előtt teljesítsem a napi penzumot, nem könnyű.
400 nap után persze már nem is olyan nehéz, hiszen minden nap alszunk, eszünk, iszunk, folyamatosan lélegzünk, dobban a szívünk, szàllítja a vért a testünk legtàvolabbi pontjaiba is.
Most már ugyanilyen természetes része a mindennapjaimnak a séta, mert tudom, hogy a legnehezebb nap végén is, a legrosszabb időjárási körülmények között is megtörténik a csoda. Amikor a harmadik, negyedik kilométerre bemelegszenek az izmaim, és az összes, aznap foglalkoztató, újra és újra felbukkanó, zavaró gondolatot a helyére tettem, újra azt érzem, hogy minden rendben van, elönt a boldogság. Örülök, hogy élek. Minden áldott nap.
A 400 nap azt is jelzi, hogy nem voltam beteg, amióta elindultam az úton.