Killswitch Engage: a megpróbáltatásokon keresztül jutunk el a megváltásig

Egy tizenéves srác hazafelé siet az iskolából. Megkönnyebbült, hogy ennek a napnak is vége, de rohan, hogy ne érje utol egyetlen társa sem. Nincs kedve beszélgetni. Elég volt a sok hülyeségből! Ezért nem is szállt buszra. Inkább nekiindult gyalog. Az első adandó alkalommal letér a forgalmas főútról, és inkább a kertváros kis utcáiban folytatja útját. Egyet jobbra, egyet balra. Így átlósan még rövidebb is az út hazáig. Szeme folyamatosan az utat fürkészi. Nem jön-e ismerős? Nem szeretne senkivel sem szóba elegyedni. Retteg attól, hogy megszólítják. Felemlegetnek valami kellemetlen régi emléket. Észreveszik az idegességét. Elpirul. Izzad. Remeg. Elcsuklik a hangja. Ha idegent lát közeledni, szépen átmegy a másik oldalra, mintha arra lenne dolga.

Ehhez hasonló személyes élményekről mesél egy interjúban Howard Jones, aki 1970. július 20-án született az Ohio állambeli Colombusban. Huszonhét évesen alapítja meg első jegyzett zenekarát a Blood Has Been Shed-et, ahol minden frusztrációját kiüvölti magából. Első saját kiadású albumunk, az I Dwell on Thoughts of You felkelti a Ferret Records érdeklődését. Először terjesztési szerződés mentén dolgoznak együtt, majd ők adják ki a második albumot 2001-ben. A Novella of Uriel már egy érettebb metalcore csapatot mutat, és ezen az albumon már egyértelmű utalásokat találhatunk Howard vallásos neveltetésére.

Úriel arkangyal John Milton Elveszett Paradicsomában a hét őrző egyike, a megbánás angyala, aki a Nap pályájáért felelős, és egyben az Isten szeme is, de akaratán kívül, elvezeti a Sátánt az éppen megteremtett Földre. A második szám, a Benediction csak címében áldás, szövegét tekintve inkább tagadás, viszont az And A Seraphim Cries ismét egyértelmű bibliai utalás a legfontosabb angyalok egyikére, akit hatszárnyú mitikus lényként ír le Ézsaiás könyve. A szeráfok szüntelenül kiáltoznak Isten trónusa előtt: Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!

Mindez persze rejtve marad az átlagos hallgató előtt, hiszen a 2003-as, harmadik BHBS albumon, a Spirals-on több a képregényes, és filmes utalás, mint teológiai gondolat. Ráadásul elmélkedésre nincs is idő, mert 2002 januárjában Howard teljesen váratlanul beszáll a Killswitch Engage-be, ahonnan közvetlenül az Alive or Just Breathing megjelenése után torokproblémák és családi kötöttségek miatt távozik Jesse Leach. A sűrű turnéprogram közben elkezdenek dalokat írni, és 2004-re megszületik a The End Of Heartache album, mely meghozza a KSE-nek az áttörést.

Számomra a következő album (As Daylight Dies) Unbroken című dala adja a kulcsot a zenekarhoz. Addigra már szerettem, követtem a csapat munkásságát, mert a Sony Music kötelékben dolgozó Coheed And Cambria és Lamb Of God miatt hamar beleástam magamat a New Wave Of American Heavy Metal vonulatba. A fenti bandák és a God Forbid mellett a Killswitch Engage vált nagy kedvencemmé. Élénken él bennem a pillanat, amikor először hallottam a furcsa nevet. Lénárd Lacival jöttünk kocsival Pestről a Lágymányosi hídon Budára, amikor a MüPa magasságban belemutatott a második albumba és megkérdezte, hogy hallottam-e a zenekarról. Kétszer is visszakérdeztem, mire a szokatlan nevet értelmezni tudtam.