Hiszek Joe Satrianiban
Hiszem, hogy ő minden idők egyik legjobb gitárosa. A sokunk számára oly kedves hangszer igazi megújítója, aki a hangfelvételkészítés határait is sikerrel feszegette. Még ennél is fontosabb, hogy felejthetelen dallamokat alkotott és alkot mind a mai napig. Ha csak egy-egy dalt említünk minden egyes eddig készített stúdióalbumáról, akkor is elképesztő instrumentális dalfüzért kapunk: Memories, Always With You, Always With Me, Flying In A Blue Dream, Summer Song, The Mighty Turtle Head, Down, Down, Down, Ceremony, Until We Say Goodbye, Starry Night, If I Could Fly, It’s So Good, Musterion, Light Years Away, A Door Into Summer, If There Is No Heaven, Cherry Blossoms and All For One. Számomra azonban egy – a Satriani életműben ritkának számító, koncerteken nem játszott – énekes dal teszi őt minden idők egyik legfontosabb művészévé. Az I Believe-vel a szavak és dallamok olyan mágikus elegyét alkozza meg, ami alapjaiban határozta meg az életemet. Minden szavát hiszem, vallom. Olyan, mint egy imádság. Mint egy fogadalom. Egy ígéret, amit nekem tett. Bele tudta sűríteni az emberi létezés lényegét ebbe a közel hat perces remekműbe. 30 évvel azután, hogy először hallottam, még mindig élem minden szavát. Olyan ez a dal, mint a szíverésem. A szöveg bölcsessége pedig egy olyan ember ajkairól száll felénk, aki életével igazolja szavait. Tanító. Példakép. Guru. Soha nem fogom elfelejteni az első találkozásunkat Bécsben 2002-ben. Pár perccel a Rockhausban adott extrém hosszú koncert után olyan frissen, kipihenten érkezett a találkozóra, ahol a kiadó képviselőivel, újságírókkal, rajongókkal találkozott, ami megdöbbentett. Tisztaság és kedvesség áradt belőle, ami jobban inspirált, mint a zenéje, amit annyira csodálok.
„I’ve been out walking for hours
I’ve got something on my mind
How did we get here?
Where are we going?”
Hiszem, hogy minden ideát, amit az I Believe-ben megfogalmaz, meg is valósította életében. A dal nyitányának meditatív minősége, az élet értelmén való merengés, már első hallásra megigézett, de évtizedekig tarott mire rátaláltam erre az útra. Most már én is órákat sétálok, 2018. december 26 óta minden áldott nap, rendezem a gondolataimat, elcsendesítem magamat, hogy olyan szinten jelen legyek minden pillanatban, ahogy ő jelen van mindig.
„And why is life so hard?”
Hiszem, hogy Joe Satriani egy egészen különleges emberi lény. Ahogy az élet nehézségére rákérdez, ahogy a szeretteink elvesztésének fájdalmáról énekel, páratlan érzékenységről tesz tanubizonyságot. Már 1989-ben mélyen megérintett a dalnak ez a része, de igazán akkor értettem meg Joe szenvedését, amikor 2018-ban elvesztettem édesapámat.
„I’ve seen the shadows of the living
I’ve seen them turn and walk away
And I keep searchin’ for the right words
To send these thoughts away”
Hiszek, a hosszútávú elköteleződésben. Van valami egészen különleges abban a bizalomban, amit a lemezkiadója melletti kitartása példáz. 1990 óta dolgozik a Sony Music-kal, amikor a nagy kiadó 50%-os részt vásárolt a Relativity Records-ban, mely első lemezét gondozta 1986-ban. Az, hogy 1996 óta Sony Music kötelékben dolgozom, lehetővé tette számomra, hogy több alkalommal is találkozzak vele, de a legnagyobb ajándék, amit ezektől a találkozásoktól kaptam, hogy megismerhettem menedzserét, Mick Bridgent. Mick mindig végtelenül profi volt, ami elvárható egy úriembertől, aki Mick Jaggerrel (Rolling Stones) is dolgozott korábban, aki 1988 óta elválaszthatatlan Joe Satrianitól. Profi, ugyanakkor rendkívül segítőkész és barátságos. Ahogy 2015-ben a Shockwave Supernove budapesti állomásán, a Budapest Kongresszusi Központban üdvözölt, igazán különleges emlék számomra. Az volt a feladatunk, hogy a kiadó megbízásából segítsünk egy helyi árust, hogy Joe kiadványait árusítsa a helyszínen. Szokás szerint mindent előre leleveleztünk az amerikai kollégákkal, akik továbbították Mick írásos engedélyét. Épp az árusoknak segítettem a standjuk felállításában, amikor Mick felbukkant az előtérben, és minden formalitás, üdvözlés helyett megkérdezte: „Minden rendben van, Joseph?” Mintha nem telt el volna 5 év azóta, hogy utoljára találkoztunk a Budapest Arénában a Crystal Planet turné kapcsán. Minden kereknek tűnt akkor, de aztán meg kellett küzdenem a Live Nation bosszús képviselőjével, mert nem értesítették a CD árusról, és úgy tudta, hogy nekik kizárólagos árusítási joguk van a turnéra. Mick segített tisztázni a félreértést, és a végén egy jót beszélgettem a nagydarab fekete mörcsössel. Mick Brigden igazi példaképpé vált számomra, amikor 2013-ban művész menedzselésbe kezdtem. Mindaz, amit ellestem tőle, ahogy a művészével, a stábbal, a kiadó képviselőivel, a rajongókkal bánik, a szakmaiság és az emberség tökéletes elegye. És ugyanez elmondható Joe Satrianiról is: madarat tolláról, embert barátjáról.
„I read the stories, see the photographs
World’s in a crazy space
I’ve got to hold on to my dreams
There’s just no other place”
Hiszek a szeretetben. És Joe Satriani ebben is utat mutat. 1979-ben ismerte meg későbbi feleségét, Rubina-t, akivel azóta is boldogan él. Gyönyőrű dalokat írt róla, melyek közül jutott a Not Of This Earth-re és a The Extremist-re is, de a lényeg, hogy a mai napig kitart mellette. Ebben is követendő példa. 1991-ben ismertem meg későbbi feleségemet, Andreát, és még mindig ő az egyetlenem.
„There’s a picture I like to look at
A picture of a beautiful face
And I see something in her eyes
Sends me to a better place„
Hiszek a pozitív energia erejében. Nincs még egy művész, akitől annyi élményt kaptam volna, mint Joe Satrianitól. Még olyankor is adott, amikor nem találkoztunk. 2006. július 11-én üzleti úton voltam, amikor Joe a Petőfi Csarnokban játszott a Super Colossal turné keretében. Az album magyarországi marketing és promóciós feladatait Jóljárt Ágnes és Tóth Ágota végezték, és felejthetlenné tették számomra ezt a projectet. Dedikáltattak számomra egy turnéplakátot, és úgy vágták körbe a feliratokat, hogy egy Super Joe felirat maradt rajta, és a szobám ajtajának belső felére ragasztották. Beletelt egy kis idő, mire felfedeztem, mert szeretem nyitva tartani az irodámat, hogy bárki bejöhessen, ha kérdése, mondanivalója van. Annál jobban örültem a meglepetésnek, amikor felfedeztem. Bár nagyon nagyon sok minden megváltozott a cégnél, az életemben azóta, a poszter még mindig ott van, és remélem, sokáig ott is maradhat velem együtt.
„I believe
We can change anything
I believe
We can rise above this
I believe
There’s a reason for everything”
Hiszek abban, hogy érdemes adni, visszaadni. Amikor 2010-ben a Sony Music megszerezte a Jimi Hendrix katalógus forgalmazásának jogát, komoly dilemma elé kerültem. Hiába voltam elkötelezett csodálója Hendrixnek, munkánk semmilyen jelentősséggel nem bírt számára, nem hozhattuk vissza az élők közé. Így született meg az Új Gitáros tehetségkutató gondolatata, hogy kapcsolatot teremtsünk közte és a jövő gitárosai között, adjunk valamit a fiataloknak, ha neki már nem adhatunk semmit. A tehetségkutató nagy sikert aratott, és 4 év múlva ismét meg tudtuk rendezni egy új Santana album kapcsán, így arról kezdtem álmodozni, hogy 4 évente mindig meg kéne szervezni, és imádkoztam, hogy jöjjön egy újabb fontos gitárlemez a Sony-nál, hogy legyen tökéletes apropója a dolognak. És 2018 elhozta nekünk a What Happen Next albumot, és a legcsodálatosabb Új Gitáros szériát bonyolíthattuk le. Végre egy olyan művész köré szervezhettük, aki új gitárosok százait inspirálta Magyarországon. Ráadásul a győztes, Barkóczi Bence, igazán különleges tehetség. Egy világklasszis játékos, aki növénydoktori hivatása révén, teljesen egyedülálló módon a tudományból merít ihletet szerzeményeihez. A hab a tortán az volt, amikor megtudtuk, hogy a WHN turné Budapestre is ellátogat, így július 23-án bemutathattuk Bencét a mesternek. Azzal pedig egy személyes álmom valósult meg, hogy az Ibanez piacra dobta a Chrome Boy 30. születésnapi verzióját, ami a WHN lemezborítón, és az Új Gitáros 2018 logojában is látható, és vásárolhattam magamnak egy példányt a ritka hangszerből, melyet Joe Satriani alá is írt.
Kedvenc Joe Satrianival készült közös fotóim egyike 2018. július 23-án a Barba Negra Track-ben készült, amikor Barkóczi Bencét, az Új Gitáros 2018 győztesét bemutattuk a Mesternek.